"Mindig a részletek a legizgalmasabbak."
(Pablo Picasso)
Ékszerkészítéshez a csődör vagy a herélt ló farka a megfelelő, a kanca farokszőrét inkább töltelékanyagként lehet felhasználni, mert törékenyebb.
A lószőrt a fonás elkezdése előtt lúgos vízben kell kiáztatni, ami segíti a szőr rugalmasságát, hajlékonyságát visszaállítani. Mindenféle szennyeződéstől meg kell tisztítani a szálakat! Nem használhatunk erős szereket, mert a szőr töredezni, szakadni fog és fényét veszti. Mosás után felfüggesztve szárítjuk, hogy a szálak kiegyenesedjenek.
(A ló attól, hogy egy tincset kölcsönzünk a farcinkájából, nem lesz kevesebb, nem lesz sánta és nem fáj neki!!!)
A fonáshoz különböző alakú kaptafákra van szükség. A kaptafát mindig kemény fából kell faragni, mert különben kiszálkásodik. A munkákhoz szükség van még gombostűre – ezzel emeljük meg majd a szálakat – és kis késre, amivel a szálakat le lehet vágni. Díszítésként használhatunk fa- és üveggyöngyöt, szarut és más természetes anyagokat (pl: magvak) stb.
A lószőrt a karikázó kaptafára tekerjük 10-12-szer – attól függően, mennyire vastag a szálunk. A szálvéget fentről a vájaton keresztül áthúzzuk és a keletkezett hurkon átbújtatjuk, majd lentről fűzzük a szálat és szintén a hurkon átbújtatjuk. A továbbiakban ezt ismételjük, így haladunk körbe, váltakozó hurkokkal. A karikát kb. 1 cm huroksor után levehetjük a kaptafáról és kézben dolgozhatunk tovább (célszerű levenni, mert a karika átmérője csökken – a rátett hurkok szűkítik és rászorulhat a kaptafára).
A szálvéget minden esetben el kell dolgozni! Ha végighurkoltuk a karikát, akkor a menetiránynak megfelelően gombostű segítségével meglazíthatjuk a kezdéskor készült hurkokat és elbújtatjuk 5-6-szor a szálat, majd a kilógó lószőrt a tövénél levágjuk, elpattintjuk a késsel.
Előfordulhat, hogy hurkoláskor a lószőr elszakad, ilyenkor keressünk egy hasonló vastagságú szálat és az utolsó hurkot meglazítva befűzzük az újat. A régi szálat és az új kezdőszálat a karika alapjához hozzáfogva folytatjuk a hurkolást.
A karika készítéséről készült képeket a Képtárban találhatod meg.
A gyűrűző kaptafára – a kívánt méretben – több szálat feltekerünk, hogy kellő vastagságú legyen a gyűrűnk alapja. Gyűrűt többféle technikával is lehet készíteni. A legegyszerűbb, amikor egy szállal hurkolunk, a már leírt karikázó módszerrel.
A másik lehetőség a laposcsomó - ez a technika a makraméból ismerős lehet. az egyik szálat alulról lazán átfűzzük a kaptafa vájatán (– rögtön a szembeni szál fölé húzzuk), a másikkal megkerüljük és felülről a hurokba dugjuk a lószőrt. Célszerű a két szálat egyszerre, a tövénél fogva finoman meghúzni.
Itt is, mint a kiskarikánál a kaptafán feljebb kell tolni a készülő gyűrűt, különben rászorul és nem lehet levenni.
Amikor a hurkokkal körbeértünk, akkor a karikázó módszerhez hasonlóan a kezdő hurkokat meglazítva 5-6-szor elbújtatjuk mindkét oldalon a lószőrt.
Gyűrűt díszíthetünk például fa-, üveg-, és csontgyönggyel: laposcsomóval befonjuk a gyűrű 1/3-át, majd a töltelék szálakat két részre osztjuk és mindkét felére karikázó technikával 6-10 hurkot készítünk. Az egyik szálra felfűzzük a gyöngyöt és a másik szálat átfűzve közrefogjuk, megerősítjük még egy hurokkal és ismét a karikázó módszerrel 6-10 csomót készítünk. A két részt összefogva a maradékot laposcsomóval befejezzük, a szálakat eldolgozzuk és levágjuk.
A gyűrű készítéséről készült képeket a Képtárban találhatod meg. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
